A 2007-es évkönyv táblázataiban néhány újdonság található. A jelenségnaptár Csillagászati események részében, az égitestek együttállásainál eddig – a sok évtizedes hagyományt és a külföldi évkönyvek többségének gyakorlatát követve – a Föld középpontjához viszonyított, geocentrikus adatok szerepeltek. A bolygók kölcsönös együttállásai esetében ezek az értékek kellő pontossággal érvényesek a Föld bármely pontjáról nézve. A Hold azonban csak mintegy 30 földátmérőnyire kering tőlünk, így az ugyanazon időpontban látható égi helyzete a Föld különböző pontjairól nézve fok nagyságú eltérést is mutathat a geocentrikus iránytól. Ez jelentkezik a Hold és más égitestek együttállásainak időpontjában és szögtávolságában is. Ezért Olvasóink javaslatára a 2007-es évtől a Hold együttállásainak nem a geocentrikus, hanem az évkönyv földrajzi koordinátáira vonatkozó (topocentrikus) adatait közöljük. Így az együttállás időpontja, valamint a Hold és a közelében tartózkodó bolygó szögtávolsága a tőlünk ténylegesen látható égi helyzetnek felel meg. A Fogyatkozások, fedések adatainál pedig a 2007. évtől vázlatos ábrát is közlünk a hazánkból látható holdfogyatkozások lefolyásáról.
 A táblázatok elkészítése után született az IAU döntése a Naprendszer bolygóinak új meghatározásáról. Ennek értelmében módosítottuk a Plútóra vonatkozó táblázati részeket.
 A csillagászat legújabb eredményeiből az idén is bőséges válogatás található a kötetben. Egy aktuális nemzetközi tudományos programot ismertet A Nemzetközi Héliofizikai Év című cikk. Az utóbbi évtizedek új csillagászati ismereteinek jelentős részét a színképelemzés útján szereztük. Az ehhez használatos eszközöket mutatja be a modern csillagászati spektroszkópiáról szóló, gazdagon illusztrált összefoglaló. A harmadik nagy tanulmány a változócsillagoknak talán a legérdekesebb képviselőit, a „robbanó” változókat tekinti át. A csillagászattörténet iránt érdeklődők egy ilyen „felrobbant” csillag, az 1572-es Tycho-féle szupernóva magyarországi megfigyeléseiről is olvashatnak egy másik írásban. Cikkeink sorát egy internetes csillagászati oktatómodul ismertetése zárja.

• Bevezető
• Használati útmutató

Táblázatok

• A csillagképek latin és magyar neve
• Jelenségnaptár
• A bolygók kelése és nyugvása (ábra)
• A bolygók adatai
• A bolygók kitérése a Naptól (ábra)
• Julián-dátum táblázat
• A bolygók ekliptikai koordinátái
• A bolygók elhelyezkedése a Nap körül (ábra)
• A Nap adatai
• A Hold adatai
• A colongitudo változása
• Jupiter-holdak
• Szaturnusz-holdak
• Törpebolygók és kisbolygók
• Üstökösök
• Meteorrajok
• Fogyatkozások, fedések
• A Hold csillagfedései
• Csillagkatalógus J2007.5-re
• Új holdnevek a Naprendszerben

Cikkek

• A csillagászat legújabb eredményei
• Kálmán Béla: A Nemzetközi Héliofizikai Év
• Fűrész Gábor: A csillagászati spektroszkópia eszközei
• Csák Balázs–Kiss László–Vinkó József: Kataklizmikus változócsillagok
• Farkas Gábor Farkas: Az 1572-es szupernóva és Magyarország
• Kővári Zsolt–Benda Klára–Kriván Miklós: Csillagászat szélessávon

Beszámolók

• Magyar Csillagászati Egyesület
• MTA Csillagászati Kutatóintézete
• ELTE Csillagászati Tanszéke
• Szegedi Csillagvizsgáló
• Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Csillagvizsgáló Intézete
• Magyar Asztronautikai Társaság
• TIT Budapesti Planetárium
  
  
• Szerzőink
• Színes képek

Szerkesztette

Az évkönyv összeállításában közreműködött

Szakmailag ellenőrizte

Műszaki szerkesztés és illusztrációk

A szerkesztés és a kiadás támogatói

Impresszum

A kötet ára

A címlapon

A SOHO napkutató űrszonda EIT kamerájának a He II 30.4~nm-es távoli ultraibolya hullámhosszán készült felvétele a Nap felső kromoszférájának és alsó átmeneti rétegének 60 000 K körüli hőmérsékletű tartományairól ad képet (A Nemzetközi Héliofizikai Év című cikkhez). A sötétebb szín alacsonyabb, a világosabb szín magasabb hőmérsékletet jelent. Jól látható a mágneses tér szerkezete és egy hatalmas protuberancia (SOHO, ESA–NASA)