50 éves az MCSE
Ponori Thewrewk Aurél
Európában nagy, emlékezetes,
mozgalmas év – mondhatnánk:
annus mirabilis – volt 1989. Ekkor alakult újjá a négy
évtizeddel azelőtt, 1949-ben megszüntetett Magyar
Csillagászati Egyesület is. Alig két és fél évet megélt
elődje, az első
MCSE pedig éppen 50 esztendővel ezelőtt, 1946-ban született.
Társulat alapítására az
1946-os év nagyon kedvező és
nagyon kedvezőtlen idő volt. Idegen hatalmak hadseregei vad
harcok közt vonultak át hazánkon, romokat,
pusztulást, könnyeket és halált hagyva hátra. A megmaradt
lakosság a kétségbeesés helyett nagy életerővel fogott a
romok eltakarításához, az újjáépítéséhez, a kultúra
felélesztéséhez. A hazai csillagászati mozgalmak szép és
tanulságos története sem szakadt meg a háborúval. Igaz, az
1923-ban alakult Stella Csillagászati Egyesület a nagy
gazdasági válság idején, a 30-as évek elején feloszlott. A
háborús 1943-ban a Természettudományi Társulat (TTT)
Csillagászati Szakosztálya keretében megalakult Alosztály jórészt
a Stella megmaradt tagjait és a csillagászat akkori egyéb
műkedvelőit és barátait gyűjtötte egy táborba. Az
Alosztálynak folyóirata is volt, a Csillagok Világa, amelyre mintegy
800-an fizettek elő. 1944-ben három száma jelent meg. A
frontvonalak hazánk területére való benyomulása és a harcok
szakították meg a mozgalom reményteljes munkáját. Már a
háború végét hozó 1945-ben újjászerveződött a
Szabadegyetem, és ennek keretében másfél év alatt vagy 30
csillagászati előadás hangzott el. A hallgatóságot nagyrészt
a TTT említett Alosztályának tagjai alkották. Ottani
találkozásaik alkalmával egyre határozottabb formában folytak a
tervezgetések, hogy új szervezetbe tömörüljenek. Ennek a
mozgalomnak élén állt Kulin György, a szabadegyetem előadója.
Az ő nevét kisbolygók és egy üstökös felfedezése és az
1941-ben megjelent munkája, A távcső világa már
országszerte ismertté tette.
Kulin páratlan energiával,
szívóssággal és érzékkel
látott a szervezéshez. A szaktársak és a rokontudományok
képviselői közül választotta ki a maga elé tűzött feladatok
teljesítésére alkalmasnak látszókat. Sodró lendületű
szavaival, szuggesztivitásával nyerte meg őket a mozgalom
céljainak. Több városházi és minisztériumi tisztviselő,
nagyvállalat és bank vezetőségi tagja lett hatására a
csillagászat barátja.
Mindezek után került sor
a Magyar Csillagászati
Egyesület alakuló közgyűlésének összehívására. A helyszín a
Magyar Általános Hitelbank díszterme, az időpont 1946.
november 11-e volt.
Az igazságnak tartozunk
annak megemlítésével, hogy
Kulin György a megnyitó beszéde előtt egy levelet olvastatott
fel, amelyet a svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet igazgatója
írt a közgyűléshez. Az akkor még intézeti alkalmazásban állt
Kulin hivatali főnöke, Detre László közölte, hogy a
nagyközönség eddig is szabadon látogathatta az Intézetet, és
ezt ez után is megteheti a meghirdetett időpontokban, kellő
szakmai vezetés mellett. Ezért a csillagászati alapismeretek
terjesztésére és az égitestek távcsöves bemutatására szolgáló
egyesület megalakítása fölösleges.
A közönség tudomásul
vette a levél tartalmát, de
fenntartotta szándékát: az egyesület megalakítását. Kulin
György megnyitó beszéde vázolta a forrongó kort, benne a
természettudományok fejlődését, amelynek tükrében
kirajzolódik a Föld, az atomi világ és a Kozmosz szoros
kapcsolata. Kozmikus világszemlélet kialakítása kívánatos
tehát. A cél a Világegyetem törvényeinek, jelenségeinek
feltárása mindenki számára. Az ehhez vezető közvetlen feladat
a város belsejében egy egyesületi otthonnak, és benne a
nagyközönség által könnyen megközelíthető csillagászati
bemutatóhelynek létesítése.
„Ha mindez megvalósul, –
mondta Kulin – életem egyik
legkedvesebb terve ölt testet, amiért oly szívesen áldoztam
eddig is munkát és lelkem legjavát.”
Kulin az egyesületi
székhely céljára a tabáni dombon
levő Czakó utcai iskola maradványát említette, amelynek
megszerzésére már történtek lépések. Bejelentette azt is,
hogy az Egyesületnek már megalakulásakor több mint 400 tagja
van, eddig hat vidéki csoport létesült, és további néhány
áll megalakulás előtt.
A gyűlés további
részében Kulin ismertette az
Egyesület alapszabályát és munkatervét. A résztvevők
elfogadták a tisztikar, továbbá a bizottságok és a
szakosztályok vezetőinek névsorára tett javaslatot is. Az Egyesület
első elnöke dr. Deák András ügyvéd, a Ganz Rt. igazgatója,
ügyvezető elnöke dr. Kulin György adjunktus lett. A tisztikar
rajtuk kívül öt választott és 18(!), a szakosztályok részéről
delegált alelnökből, továbbá jegyzőből, két pénztárosból,
ellenőrből és könyvtárosból állt. A tisztikar egynegyedét
adták szakcsillagászok. A „bizottságok” nevű testületet
a számvizsgáló, a szerkesztő- és kiadó-, továbbá az
Uránia bizottság alkotta. A szakosztályok nagy (23!) száma folytán több
szakosztálynak lett azonos vezetője: így Kulin György négy,
Kolbenheyer Tibor és Ponori Thewrewk Aurél 3-3 szakosztály
vezetője lett.
Tanulságos az alakító
tagság névsorának átolvasása. A
csillagászokén kívül találkozunk rokonszakmájúak – így pl.
fizikusok, meteorológusok, biológusok – nevével, de műszaki
szakemberek, műszertervezők, iparművészek, zenészek, festők,
irodalmárok, rádiósok és rendezők is voltak az
alapítók között.
Az Egyesület első
kiadványai évkönyvek (1947-re, ill.
1948-ra), és a kis formátumú „Csillagok Világa Könyvek” (pl.
Kulin György: Az élet csillagászati feltételei) voltak.
1. ábra. Az Egyesület által kiadott Csillagok Világa című
folyóirat I. évfolyam 1. számának címlapja
1947 elején az akkori kultuszminiszter, Ortutay Gyula a
háború alatt gazdátlanul maradt Sánc utca 3/b. alatti
villaépületet adta csillagászati bemutatóhely létesítése
számára. Az épület a Gellért-hegy oldalában, az egykori
URANIAE feliratú egyetemi csillagvizsgáló helyéhez közel
kapta a csillagászat múzsájáról az Uránia nevet.
Az Egyesületre immár
jó szemmel tekintő Detre László igazgató
a Csillagvizsgáló Intézet két régebbi, de bemutatások
céljaira jól felhasználható távcsövét ajándékozta az
Urániának. A 20 cm-es Heyde-refraktor ma is az Uránia
legfontosabb bemutató műszere.
Az épület bútorainak
és egyéb berendezési tárgyainak
többségét az egyesületi tagok adományozták, felszerelését
is jórészt társadalmi munkában ők végezték.
Kulin György szerkesztette a Csillagok
Világa folyóirat számait és évkönyveit. A kéthavi folyóirat
I. évf. 1. száma 1948 elején jelent meg. Kulin az Egyesület
céljait magukénak valló szakemberekkel közérthető
tanulmányokat íratott a csillagászati alapfogalmak, a
változócsillagok, a távcsőépítés, a kozmikus biológia,
a csillagászat
története, a rádiós meteor-észlelés, az asztrometeorológia,
az időmérés, az asztrológia-kritika és egyéb témakörből. Első
helyen természetesen maga adott példát a csillagászati
ismeretek írásos terjesztésére. Az igen változatos szakmai
cikkeken kívül a lapban olvashatók voltak egyesületi életről
beszámoló tudósítások az újonnan belépett tagok névsorával.
Gyorsan nőtt az
egyesületi taglétszám. Az alakuláskori
403-ból 1946 végére már 660, 1947 közepére több mint 1000,
az év végére már 1700 lett. 1948 tavaszára a taglétszám
elérte a 2000-et, egy év múlva, 1949 április végére pedig
csaknem 2400-ra nőtt. De szaporodtak a helyi csoportok is az
ország egész területén.
2. ábra. 20 cm-es Plössl-dialyt távcső az Uránia teraszán (1949)
Az Urániában még a megalakulás évében megindultak a
csütörtöki sorozat előadásai. A kevésbé látogatott
szombati
sorozat a középiskolai matematikai képzettségűek számára
szolgált az egzakt ismeretek alapozására és fejlesztésére. A
nagyközönség zöme a távcsöves bemutatásokon vett részt. Ezt a
szolgáltatást a felszerelt épület ünnepélyes átadása (1947.
szept. 22.) után kezdték meg és folytatták az Egyesület e
célra alkalmas és gondosan kiválasztott tagjai minden derült
este, beleértve a hétvégéket is.
Megindult az igénytelen,
olcsó, de az égitestekkel való
ismerkedés kezdeti céljaira alkalmas távcsövek előállítása az
Uránia adományokból felszerelt műhelyében.
1947 novemberében került
sor az első művészestre. Ezeken a
rangos összejöveteleken az égitestekkel, a csillagos éggel
kapcsolatos témájú költemények, dalok és
zeneművek hangzottak neves művészek előadásában.
Olykor a művészeti és irodalmi élet kiemelkedő képviselői
is szerepeltek (mint Szabó Lőrinc), vagy a hallgatóság soraiban
foglaltak helyet (Illyés Gyula, Kodolányi János).
Az Egyesület asztrológia-kritikai szakosztálya két
alkalommal ültette asztalhoz az asztrológusokat és a
szakcsillagászokat, hogy érveiket és ellenérveiket
felsorakoztassák és megvitassák. A higgadt párbeszédek
helyett azonban az asztrológusok indulatos vitái zajlottak az
Urániában a különféle asztrológiai iskolák által használt
módszerek helyességéről. Ennek az oldalnak képviselői meg sem
hallgatták a tudomány álláspontját. A szakosztály működését
ezért meg kellett szüntetni.
A 40-es évek vége, a
„fordulat éve”, a többpárti
politikai élet egypártivá alakulása, a kultúra szabadságának
korlátozása egyre sötétebb fellegeket hajtott az Egyesület
jövőjének egére. 1949 januárjában a Természettudományi
Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) főtitkára, Mariska Zoltán maga elé
rendelte az Egyesület két vezetőségi tagját. Közölte velük,
hogy az Egyesület munkája ellen súlyos kifogások merültek
fel, ezért az Egyesület vagy oszoljon fel, vagy olvadjon be a
TTIT Csillagászati Szakosztályába.
Teljesen hiábavaló volt
a vádak visszautasítása. Néhány
tanácskozás után az 1949. április 9-én megtartott egyesületi
közgyűlés drámai válaszút elé állította a tagságot: vagy
teljesen megszűnik minden egyesületi tevékenység, vagy az
Egyesület fuzionál a TTIT-vel. Ez utóbbi esetben a tagság
az Urániában fenntarthat bizonyos klubéletet, „amennyiben
annak szelleme a politikai és szakmai feltételeknek
megfelel.” Nem lehetett kétséges, hogy a közgyűlésen
megjelent tagság melyik lehetőséget választotta: a megszűnés
mellett csak ketten szavaztak. A közgyűlés kimondta a csatlakozást.
A következmények ismeretesek.
Noha a fúzió után Kulin
György névleg az Uránia gondnoka lett, koholt vádak alapján
rövidesen távoznia
kellett onnan, sőt Budapest területén sem vállalhatott
munkát. Így volt négy éven át tanár Újpesten (amely csak
később vált a főváros IV. kerületévé). Csak az enyhülés
évében, 1953-ban térhetett vissza az Urániába.
Az Egyesület újjáélesztésének
gondolatával a kül- és
belpolitikai élet kedvező változásának első fuvallatait
érezve kezdtünk komolyan foglalkozni. 1988 őszétől
számlálhatatlanul sok ízben ültek össze az ezzel
foglalkozó társaság tagjai (a leggyakrabban Both Előd, Csaba
György Gábor, Halász Gábor, Holl András, Mizser Attila,
Taracsák Gábor, Zombori Ottó és e sorok írója). Hosszas
vajúdás után született meg a felújítandó MCSE alapszabálya.
Az adminisztrációs kérdések megoldása után 1989. február
19-én az I. kerületi Művelődési Házban került sor az Egyesület
újjáalakulási közgyűlésére.
Képzelhető, hogy Kulin
György „örökös elnök” számára
mekkora öröm
forrása volt, hogy megélhette a 40 évvel azelőtt erőszakkal
megszüntetett Egyesületének újjászületését,
melyért „lelke legjavát
áldozta.” Részvétele és rövid felszólalása
volt utolsó nyilvános szereplése: csak két rövid
hónapig tartott „örökös” elnöksége...
Ő írta az MCSE ötven évvel
ezelőtti megalakulásakor: „A pusztulás után
mindig erőre kap a lélek és az akarat, van erőnk mindig
újrakezdeni.”
Sokáig, négy évtizedig
kellett várni az újrakezdésre.
Ha ehhez volt, legyen még erőnk hosszú időkön át való
fenntartására és sikeres működtetésére is.
(>>> Az ujjáalakult MCSE története)
|